http://nol.hu/sport/a_kezilabda_szabalyai

Handball








A kézilabdázás játékszabályai



 



Előszó

A szabályok 2010. július 1. napjától érvényesek.

A szabály szöveg, a megjegyzések, az IHF játékvezetői karjelzések, a szabályokhoz kapcsolódó irányelvek, valamint a cserehely szabályzat mind a teljes szabályzat részét képezik. Ez a megállapítás nem vonatkozik az "A játéktérre és a kapukra vonatkozó előírások" című részre, mely kizárólag a szabálykönyv olvasóját hivatott további útmutatásokkal ellátni.


Magyarázat:

A szabályok női és férfi résztvevőkre egyformán érvényesek, ez alól kivételt képeznek a labda méretére vonatkozó szabályok (lásd. 3. szab.)

1. szabály:    A játéktér

1:1
    
A játéktér (lásd 1. ábra) 40 méter hosszú és 20 méter széles négyszögletes terület, mely két kapuelőteret (lásd 1:4 és 6.), valamint egy mezőnyt foglal magába. A hosszabb határoló vonalakat oldalvonalnak, a rövidebbeket (a kapufák között) gólvonalaknak, illetve alapvonalaknak (kapun kívüli részek) nevezzük.

Szükséges biztonsági zónát létesíteni a játéktér körül, amely az oldalvonalak mentén legalább 1 méter, az alapvonalak mögött 2 méter.

A játéktér állapota egyik fél javára sem változhat meg a játékidő alatt.

1:2
   
A két alapvonal közepén áll a kapu (lásd. 2. a. és 2. b. ábra). A kapukat biztonságosan kell a talajhoz vagy a mögötte lévő falhoz rögzíteni. Belső méretük: 2 m magas és 3 méter széles.

A két kapufát vízszintesen összeköti a keresztgerenda. A kapufák hátsó oldala egyvonalban kell, hogy elhelyezkedjen a gólvonal hátsó szélével. A kapufák és a keresztgerenda négyzet keresztmetszetűek, szélességük és vastagságuk egyaránt 8 cm. A kapufák és a keresztgerenda mezőnyből látható három oldalát a háttértől és a talajtól lényegesen elütő két különböző színnel kell befesteni.

A kapukat hálóval kell ellátni, melyet úgy kell felfüggeszteni, hogy a kapura dobott labda normális körülmények között a kapuban maradjon.

1:3
   
A játéktér valamennyi vonala ahhoz a területhez tartozik, melyet határol. Az alapvonalak a kapufák közötti részen 8 cm szélesek (lásd. 2. a. ábra), minden más vonal pedig 5 cm széles.

A két szomszédos terület közötti vonalak helyettesíthetők a két terület talajának különböző színű felfestésével.

1:4
   
A kapuk előtt található a kapuelőtér (lásd 5. ábra 85. oldal). A kapuelőteret a kapuelőtér vonal határolja (6 méteres vonal), melyet a következőképpen kell megrajzolni:

    a.)     húzunk egy 3 méter hosszú vonalat közvetlenül a kapu előtt, mely párhuzamos a gólvonallal és 6 méterre (a gólvonal hátsó élétől a kapuelőtér-vonal elülső részéig mérve) helyezkedik el attól;
    b.)     ezt a 3 méteres vonalat kétoldalt 1-1 (a kapufák belső, hátsó élétől mért) 6 méter sugarú negyedkör köti össze az alapvonallal (lásd. 1.  ábra).

1:5
   
A szabaddobási vonalat (9 méteres vonal), mely egy szaggatott vonal, a kapuelőtér-vonaltól 3 méterre, azzal párhuzamosan kell felfesteni. A vonalrészek és a köztük lévő távolság egyaránt 15 cm (lásd 1. ábra).

1:6
   
A 7 méteres vonal 1 méter hosszú egyenes vonal, közvetlenül a kapu előtt, amely 7 méterre (a gólvonal hátsó élétől a 7 méteres vonal elülső éléig mérve) helyezkedik el a gólvonaltól, azzal párhuzamosan (lásd. 1. ábra).

1:7
   
A kapus-határvonal (4 méteres vonal) egy 15 cm hosszú vonal, mely közvetlenül a kapu előtt, a gólvonallal párhuzamosan és attól 4 méterre (a gólvonal hátsó élétől a 4 méteres vonal elülső éléig mérve) helyezkedik el (lásd 1. ábra).

1:8
   
A középvonal a két oldalvonal felezőpontját köti össze (lásd. 1. és 3. ábra).

1:9
   
A cserevonal (az oldalvonal része) mindkét csapat számára a középvonaltól mért 4,5 méterig tart. Ezt a pontot a középvonallal párhuzamos, a mezőnyben és a játéktéren kívül is egyaránt 15 cm hosszú vonal jelzi (lásd 1. és 3. ábra)

 A kapu

Cserevonalak és cserehely

 2. szabály: A játékidő, zárójelzés és time out

Játékidő

2:1
   
A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2x30 perc, a félidei szünet 10 perc.
Fiatalabb korosztályú csapatok esetében, 8 - 12 év között, a rendes játékidő 2x20 perc, 12 - 16 év között pedig 2x25 perc, mindkét esetben 10 perc szünettel.

2:2
   
Ha a mérkőzés eredménye a rendes játékidőben döntetlen és döntésig kell játszani, akkor 5 perc szünet után meghosszabbítás következik. A meghosszabbítás ideje 2x5 perc, 1 perc szünettel és térfélcserével.
Ha a játék az első meghosszabbítása alatt sem dőlt el, akkor 5 perc szünet után a második meghosszabbítás következik. A meghosszabbítás ideje ismét 2x5 perc, 1 perc szünettel és térfélcserével.
Ha az eredmény még mindig döntetlen, akkor az érvényes versenykiírásnak megfelelően kell eldönteni a győztest. Ha a győztest 7 méteres dobásokkal kell megállapítani, az alább leírt folyamatot kell követni.

Magyarázat:

Ha a mérkőzést 7 méteres dobásokkal kell eldönteni, akkor a dobások végrehajtásában csak játékjogosult játékosok vehetnek részt. Játékjogosult az a játékos, aki a játékidő végén NEM volt kiállítva vagy kizárva (lásd 4 szab.). Mindkét csapat 5-5 játékost jelölhet. A játékosok az ellenfél játékosaival váltakozva 1-1 dobást hajtanak végre. A csapatok számára nem kötelező előre meghatározni a dobó játékosok sorrendjét. A kapusok szabadon megválaszthatóak és cserélhetőek a játékjogosult játékosok közül. A játékosok a 7 méteres dobásokban, mint dobójátékosok, és mint kapusok is részt vehetnek.

A játékvezetők döntik el, melyik kapura hajtják végre a dobásokat. A játékvezetői sorsolást követően a győztes csapat megválaszthatja, hogy elsőként vagy másodikként kezdi a dobásokat. Ha az első 5-5 dobást követően még nem dőlt el az eredmény, akkor a dobások folytatódnak ellentétes sorrenddel, és minden 5-5 dobás után a sorrend cserélődik.
Az újabb sorozatban a csapatoknak ismét 5-5 játékost kell megnevezniük. Egy részük, vagy akár valamennyi lehet ugyanaz is, aki az első körben szerepelt. Az eljárás mindaddig folytatódik, amíg arra szükség van. Azonos dobásszám mellett, gólkülönbség esetén a győztes személye azonnal eldől.

A dobó játékos(ok) kizárása a 7 méteres dobásokból súlyos vagy ismételt sportszerűtlen magatartás esetén lehetséges (16:6 e). Ilyen esetekben a csapat a kizárt dobó játékos(ok) helyébe újat jelölhet meg.

A zárójelzés

2:3
    
A játékidő a mezőny-játékvezető kezdődobásra adott sípjelével kezdődik, és a nyilvános időmérő berendezés automatikus zárójelzésével vagy az időmérő zárójelzésével végződik. Ha ilyen jelzés nem hangzik el, a játékvezető sípol és jelzi, hogy letelt a játékidő (17:9).

Magyarázat:

Amennyiben az automatikus zárójelzéssel működő nyilvános időmérő berendezés nem áll rendelkezésre, az időmérő asztali vagy kézi stopperórát vesz igénybe és zárójelzéssel fejezi be a mérkőzést (18:2  2. bekezdés).

2:4
    
A zárójelzés előtt közvetlenül (félidei vagy mérkőzés végi jelzéskor, valamint a hosszabbítás félidejénél), vagy a zárójelzéssel egyidőben elkövetett szabálytalanságokat és sportszerűtlen magatartást a zárójelzés után is büntetni kell még akkor is, ha a megítélt szabaddobás (13:1 alapján), vagy 7 méteres dobás a zárójelzés elhangzásáig nem végezhető el.
A dobást meg kell ismételni, amennyiben a zárójelzés (félidei, mérkőzés végi, vagy meghosszabbítás) pontosan a szabaddobás vagy 7 méteres dobás végrehajtásakor szóllal meg, vagy éppen akkor, amikor a labda az elvégzett szabaddobás vagy 7 méteres dobás után még a levegőben van.
Mindkét esetben a játékvezetők a szabaddobás vagy 7 méteres dobás eredményét megvárva fejezhetik be a mérkőzést.

1. Magyarázat az időntúli szabaddobás megítéléséhez és végrehajtásához (2:4-6)
Sokszor a csapat nem érdekelt abban, hogy a játékidő letelte után is végrehajtandó szabaddobásból gólt érjen el. Részben azért, mert a mérkőzés eldőlt, részben pedig azért, mert a szabaddobás helye kedvezőtlen, mivel az túlságosan távol van az ellenfél kapujától. Igaz a szabály előírja a szabaddobás végrehajtását, de a játékvezető járjon el méltányosan és tekintse végrehajtottnak a szabaddobást, ha a játékos a megfelelő helyen a labdát a talajra ejti vagy átadja azt a játékvezetőnek.
Azokban az esetekben, amikor egyértelmű, hogy a csapat célja a gólszerzés, a játékvezetőknek egyensúlyt kell teremteni a kísérlet lehetővé tétele (még akkor is, ha ez egy kis lehetőség) és annak biztosítéka között, hogy a szabaddobás előtt ne alakuljon ki „színházi jelenet". Ez azt jelenti, hogy a játékvezető igyekezzen elérni a csapatok játékosainak korrekt elhelyezkedését és a szabaddobás gyors, rendezett körülmények közötti végrehajtását, késlekedés nélkül. A játékosok cseréjére és elhelyezkedésére vonatkozó új korlátozást (2:5) a játékvezetőknek be kell tartatni (4:5 és 13:7).
A játékvezetőknek nagyon éberen kell figyelni mindkét csapat részéről az elkövetett vétségeket. A védőjátékosok ismételten elkövetett szabálytalanságait nem szabad büntetlenül hagyni (15:4, 15:9, 16:1 b, 16:3 d), ahogyan a támadójátékosokét sem.
A támadójátékosok is gyakran szabálytalankodnak a dobás elvégzésénél (a támadójátékos a sipszó után átlépi a szabaddobási vonalat, mielőtt a labda elhagyta volna a kezét (13:7 3. bekezdés), vagy a játékos ellép, vagy felugrik a dobásnál (15:1, 15:2, 15:3). Ezeknél az eseteknél gól nem ítélhető.

2:5
   
A 2:4 szabálypont alapján végrehajtott szabaddobások közben egy speciális szabály van érvényben a játékosok helyezkedésére és cseréjére. A 4:4 szabály értelmében ilyenkor az egyetlen cserelehetőség a dobó csapatot illeti meg, aki egy játékost cserélhet. Ennek megszegése büntetést von maga után, melyet a 4:5 szabály 1. bekezdése tartalmaz. Továbbá a dobójátékos csapattársai a dobó játékostól legalább 3 méterre helyezkedhetnek el, de az ellenfél szabaddobási vonalán kívül. (13:7, 15:6, lásd Magyarázatok a játékszabályokhoz 1. pont „Időntúli szabaddobás").                                                                                               
Az ellenfél elhelyezkedéséről a 13:8 szabály rendelkezik.

2:6
   
A 2:4 és 2:5 pontokban leírt helyzetekben a játékosok és a csapatok hivatalos személyei szabálytalanság, vagy sportszerűtlen magatartás esetén továbbra is büntethetők. A dobások végrehajtásakor elkövetett szabálytalanságok miatt az ellenfél már nem juthat szabaddobáshoz.
 
2:7
   
Ha a játékvezetők megállapítják, hogy az időmérő túl korán jelezte a játékrész végét (félidő, mérkőzés vége, meghosszabbítás), akkor a csapatokat a játéktéren kell tartani és a fennmaradó időt le kell játszani.
Ha valamelyik csapat birtokában volt a labda a korai zárójelzést követően, úgy a labdát birtokló csapat folytathatja játékot a 13:4 a-b pontjának megfelelően (szabaddobás). Ha a labda nem volt játékban, úgy a játék a játékhelyzetnek megfelelő dobással folytatódik.
Ha a mérkőzés első félideje (vagy a meghosszabbítás) a meghatározottnál tovább tart, akkor a második félidőt a megfelelő idővel csökkenteni kell. Ha a második félidő (vagy meghosszabbítás) végét jelezték később, úgy a játékvezetőknek nincs lehetőségük ennek megváltoztatására.

Time out

2:8
   
Time out kötelező:

a)     időleges kiállítás, vagy kizárás esetén;
b)     jogos csapat-időkérés esetén (team time out) ;
c)     az időmérő, vagy technikai küldött jelzése esetén;
d)  a játékvezetők között szükséges egyezetés esetén a 17:7-es szabállyal összhangban.

A körülményektől függően más helyzetekben is alkalmazható játékidő megszakítás. (lásd: 2. Magyarázat a játékszabályokhoz „Játékidő megszakítás")
A játékidő megszakítás alatt elkövetett szabálytalanságok ugyanolyan következményekkel járnak, mintha azokat játékidő alatt követték volna el. (16:10).

2. Magyarázat a játékidő megszakításhoz (2:8)
Eltekintve a 2:8 szabálypontban leírt konkrét esetektől, amelyeknél kötelező a time out, elvárás a játékvezetőktől, hogy itélőképességük figyelembevételével más helyzetekben is indokoltan szakítsák meg a játékidőt.
Néhány tipikus példa, amelyeknél a time out nem kötelező, de normális körülmények között el kell rendelni:
a)    külső hatásoknál pl: a játékteret törölni kell, folyadék kerül a játéktérre
b)    egy játékos felismert sérülésénél
c)    egy csapat nyilvánvalóan húzza az időt pl. halogatja valamelyik dobás végrehajtását, vagy nem bocsájtja szabadon a labdát
d)    a labda a játéktérről távolra kerül pl. a létesítmény tetőszerkezetén landol és így késedelmet szenved a játék folytatása bedobással.
A mindenkori time out elrendelésekor figyelembe kell venni azt is, hogy a vétlen csapat ne szenvedjen jogosulatlan hátrányt. Pl. ha az egyik csapat röviddel a mérkőzés vége előtt egyértelműen vezet, akkor nem szükséges a törléshez elrendelni a játékidő megszakítást.
Egy fontos kritérium arra a kérdésre: „time out, vagy sem", ha a játékmegszakítás várható időtartama bizonytalan. Sérülésnél ez sokszor nehezen felismerhető, ezért biztosabb lehet, ha azonnal time out-ot adunk. Fordított esetben a játékvezetők ne adjanak túl gyorsan time out-ot csak azért, mert a labda elhagyta a játékteret, mivel az gyakran azonnal vissza kerül, illetve a játékvezetők koncentráljanak arra, hogy a tartaléklabdát gyorsan játékba hozzák, és ezzel megakadályozzák a time out-ot.
7 m-es dobásoknál a korábban alkalmazott kötelező játékidő megszakítást eltörölték. Ennek megfelelően a fenti irányelvek számítanak, azonban néhány helyzetben játékidő megszakítást kell elrendelni. Pl: kapus cserénél, vagy a dobójátékos cseréjénél.

2:9
    
Alapvetően a játékvezetők döntik el, mikor állítják meg és indítják el az órát játékidő megszakításkor. A játékidő megszakítást három rövid sípjellel és a megfelelő karjelzéssel (15 karjelzés) jelzik az időmérő felé.
Kötelező játékidő megszakítás esetén, ha a jelzés az időmérőtől vagy a versenybírótól érkezett (2:8 b-c), az időmérőnek kötelessége azonnal megállítani a hivatalos órát anélkül, hogy megvárná a megerősítést a játékvezetők részéről.
A játékidő megszakítást követően a játékot mindig sípjelzésre kell folytatni
(15:5 b).

Magyarázat:

Az időmérő/versenybíró sípjele azonnal megszakítja a játékot. Akkor is, ha ezt a játékvezetők (vagy a játékosok) azonnal nem is észlelik. A versenybírói asztaltól érkező sípszó elhangzása után történt események semmisnek tekintendők. Tehát abban az esetben, ha például az egyik csapat gólt ér el, a gólt érvénytelennek kell tekinteni. Hasonlóan kell eljárni az egyik fél számára megítélt dobás esetén is (7 méteres dobás, szabaddobás, bedobás vagy kapuskidobás). A játékot a sípjelzés időpontjának megfelelő játékhelyzet szerint kell folytatni (tipikus okozója lehet az ilyen eseményeknek a csapat időkérés és a szabálytalan cserék).
A játékvezetők által meghozott személyes büntetések, amelyek az időmérő/versenybíró sípjele és a játékmegszakítás között történtek, érvényben maradnak. Ez a szabálytalanság és a büntetés mértékétől függetlenül érvényes.

2:10

Mindkét csapat a rendes játékidőben, félidőnként, egy-egy csapat időkérést vehet igénybe, melynek hossza 1 perc. A meghosszabbítások ezek alól kivételt képeznek. (Magyarázat a játékszabályokhoz 3. pont „Holtidő")

3. Magyarázat a holtidőhöz (2:10)
Minkét csapat félidőnként (kivéve a meghosszabbításokat) egy perc időtartalmú holtidőt kérhet. A csapat egyik hivatalos személye, aki a holtidőt kéri, az erre a célra rendszeresített „zöld lapot" a versenybírói asztalnál a titkárnak adja. A zöld lap ajánlott mérete 15x20 cm és mindkét oldalán egy nagy „T" betű áll.
Az a csapat kérhet holtidőt, amelyik a labdával rendelkezik.
Amennyiben a csapat nem veszíti el a labdát, mielőtt az időmérő a jelzést megadhatta volna (ebben az esetben a zöld lapot vissza kell adni a csapatnak), úgy a csapat részére azonnal ki kell adni holtidőt. A holtidő kérésekor az időmérő sípjellel megszakítja a játékot, megállítja az órát, karjelzést ad (15. karjelzés) és nyújtott karral a holtidőt kérő csapat cserehelyének irányába mutat. A zöld lapot a versenybírói asztalnak a holtidőt kérő csapat felőli oldalán kell felállítani a holtidő időtartamáig.
A játékvezető megerősíti a holtidő tényét, az időmérő elindít egy külön órát a holtidő méréséhez. A titkár bejegyzi a holtidőt a versenyjegyzőkönyvbe az azt kérő csapat rovatába a megfelelő félidőhöz.
A holtidő alatt a játékosok és a hivatalos személyek a saját cserehelyük környezetében tartózkódhatnak, a játéktéren és azon kívül.
A játékvezetők a játéktér közepén helyezkednek el, és egyikük egy rövid időre a versenybírói asztalhoz mehet egyeztetés céljából.
A holtidőben elkövetett vétségeket úgy kell elbírálni, mintha azokat a játékidő alatt követték volna el (16:10). Annak nincs jelentősége, hogy a játékosok/hivatalos személyek a játéktéren vagy azon kívül tartozkodtak. Ennek megfelelően kaphatnak figyelmeztetést, időleges kiállítást, vagy kizárást a 16:1-3 és 16:6-9 szerinti sportszerűtlen magatartásért (8:7-10), vagy a 8:6 b szabálypont alá tartozó vétségekért.
50 másodperc elteltével az időmérő sípjellel figyelmeztet, hogy a mérkőzést 10 másodperc múlva folytatni kell. A holtidő időtartamának lejártakor a csapatok kötelesek a játék folytatására készen állni. A mérkőzés a holtidő megadásakor fennálló játékhelyzetnek megfelelő dobással, vagy ha a labda játékban volt, a holtidőt kérő csapat szabaddobásával folytatódik ott, ahol a labda a játékidő megszakításkor volt.
Az időmérő a játékvezető sípjelekor elindítja az órát.

3. szabály: A labda

3:1
     
A labda borítása bőrből vagy szintetikus anyagból készül. Alakja gömbölyű. A külső anyag nem lehet fényes, vagy csúszós (17:3).

3:2
   
Az egyes kategóriákban a következő kerületű és súlyú labdákat kell használni:

•    A férfiak és a 16 éven felüli évjáratúak esetében 58-60 cm és 425-475 g (IHF 3-as méret);
•    A nők, a 14 éves kor feletti leányok, valamint 12-16 év közötti fiúk esetében 54-56 cm és 325-375 g (IHF 2-es méret);
•    A 8-14 év közötti leányok és 8-12 év közötti fiúk esetében 50-52 cm és 290-330 g (IHF 1-es méret).

Magyarázat:

A technikai követelményeket, amelyeket minden nemzetközi versenyen a labdával szemben teljesíteni kell, az IHF labda szabályzata tartalmazza.
A „mini” kézilabdában használandó labda méretét és súlyát nem szabályozza a normál játékszabályzat.

3:3
   
Minden mérkőzésre legalább két szabályos labdát kell előkészíteni (3:1-2. szabály). A tartaléklabdának a mérkőzés alatt az időmérő asztalánál mindig és azonnal rendelkezésre kell állni a játék folyamán.

3:4
   
A játékvezetők döntik el, mikor kell igénybe venni a tartalék labdát. Ebben az esetben a játékvezetőknek a tartalék labdát mihamarabb játékba kell hozniuk annak érdekében, hogy a játékmegszakítás minimális legyen és elkerüljék a játékidő-megszakítást.

4.  szabály: Csapat, játékoscsere, felszerelés, sérülés

A csapat

4:1

A csapat 14 játékosból áll.
A játéktéren egyidőben legfeljebb 7 játékos tartózkodhat. A többi játékos a cserejátékos.
A csapatnak az egész játékidő alatt egy játékost kapusként kell szerepeltetni. Az a játékos, akit kapusként jelöltek, bármikor szerepelhet mezőnyjátékosként (figyelembe véve a 8:5 szabály magyarázat 2. bekezdését). A mezőnyjátékos ugyancsak bármikor átveheti a kapus feladatkörét (figyelembe véve a 4:4 és 4:7 szabálypontokat).
A mérkőzést a csapatnak legalább 5 játékossal kell elkezdeni.
A csapat a játékidő végéig – beleértve a meghosszabításokat is – bármikor kiegészülhet 14 játékosra.
Ha a mérkőzés folyamán a játéktéren a játékosok száma 5 alá csökken, tovább lehet játszani. A játékvezetők belátásán múlik, hogy mikor szakítják félbe a mérkőzést (17:12).

4:2

A csapat a mérkőzés folyamán legfeljebb 4 hivatalos személyt foglalkoztathat. A hivatalos személyek a mérkőzés alatt nem cserélhetők. Közülük egy személyt „csapatfelelősként” kell megjelölni. Csak ő jogosult az időmérővel/titkárral és esetleg a játékvezetővel tárgyalni (kivéve a holtidő kérését, mert azt bármelyik hivatalos személy kezdeményezheti).
A hivatalos személyek a mérkőzés alatt általában nem jogosultak a játéktérre lépni. A szabály elleni vétséget, mint sportszerűtlen magatartást kell büntetni (8:7, 16:1 b, 16:3 e és 16:6 c). A játékot az ellenfél javára ítélt szabadddobással kell folytatni (13:1 a-b, valamint a Magyarázat a játékszabályokhoz 7. pont “Az időmérő és a szövetségi képviselő beavatkozásai”).
A csapatfelelős felel azért, hogy a játék kezdetekor a 4 hivatalos személyen és a játékra jogosult játékosokon kívül más ne tartózkodjon (4:3) a cserehelyen. Ennek elmulasztása esetén a csapatfelelőst büntetni kell. (16:1 b, 16:3 e 16:6 c).

4:3

A játékos és a hivatalos személy akkor rendelkezik részvételi jogosultsággal, ha a kezdődobásnál jelen van és a neve a versenyjegyzőkönyvben szerepel.
A mérkőzés megkezdése után érkező játékosnak, hivatalos személynek az időmérőtől, titkártól kell részvételi jogosultságot kapniuk és a nevüket be kell írni a versenyjegyzőkönyvbe.
A részvételi jogosultsággal rendelkező játékos saját cserehelyén bármikor a játéktérre léphet (figyelemmel a 4:4 és a 4:6 szabálypontokra).
A csapatfelelős felel azért, hogy csak részvételi jogosultsággal rendelkező játékos léphessen a játéktérre. Ellenkező esetben a csapatfelelőst sportszerűtlen magatartás miatt büntetni kell
(13:1 a-b, 16:1 b, 16:3 e, 16:6 c, és a  Magyarázat a játékszabályokhoz 7. pont “Az időmérő és a szövetségi képviselő beavatkozásai”).

A játékoscsere

4:4

A cserejátékosok a mérkőzés alatt - anélkül, hogy az időmérőnél vagy a titkárnál cserére jelentkeznének - bármikor és ismételten cserélhetők (lásd azonban 2:5 szabály), ha a lecserélt játékosok a játékteret már elhagyták (4:5).
A játékteret elhagyni és oda belépni csak a saját cserehelyen szabad (4:5).  Ugyanez érvényes a kapuscserére is (4:7 és 14:10).
A játékoscsere szabályai érvényesek a játékidő megszakítás – time out – alatt is (a holtidő kivétel).

Magyarázat:

A cserevonalak a korrekt játékoscserét segítik. Azt azonban nem szolgálják, hogy a játékos büntetést kapjon akkor, amikor előnyszerzési szándék nélkül átlépi az oldal- vagy alapvonalat (pl. közvetlenül a cserehely mellett lévő vízért, vagy törölközőért megy, esetleg kiállítás után nem sportszerűtlen szándékból – sérülés – a cserehelyen kívül hagyja el a játékteret). A játéktér taktikai és nem megengedett elhagyását a 7:10 szerint kell büntetni.

4:5

A szabálytalan cserét a vétkes játékos időleges kiállításával kell büntetni. Amennyiben egy adott helyzetben ugyanabból a csapatból többen is szabálytalanul cserélnek, akkor csak azt a játékost kell büntetni, aki először szabálytalankodott.
A mérkőzés az ellenfél javára ítélt szabaddobással folytatódik.
(13:1 a-b, Magyarázatok a játékszabályokhoz 7. pont “Az időmérő és a szövetségi képviselő beavatkozásai”).

4:6

Ha egy játékos (az alaplétszámon felül), többletjátékosként, csere nélkül lép a játéktérre, vagy egy játékos a cserehelyről jogosulatlanul játékba avatkozik, időlegesen ki kell állítani és a csapatból egy másik játékosnak 2 percre el kell hagyni a játékteret.

Ha az időlegesen kiállított játékos a kiállítási idő alatt a játéktérre lép, újabb 2 percre ki kell állítani és az előző kiállításból megmaradt idő tartamára egy másik játékosnak el kell hagynia a játékteret.
Mindkét esetben a mérkőzés az ellenfél javára ítélt szabaddobással folytatódik (13:1 a-b, Magyarázatok a játékszabályokhoz 7. számú kiegészítés).

A felszerelés

4:7

A csapat mezőnyjátékosainak olyan egységes öltözéket kell viselniük, amelynek színkombinációja és megjelenése az ellenféltől világosan megkülönböztethető legyen. Az egy csapaton belül szerepeltetett kapusok mez színének meg kell egyeznie egymással és különböznie kell a mezőnyjátékosok és az ellenfél kapusainak mez színétől is (17:3).


4:8

A játékosok kötelesek a hátukon legalább 20 cm, a mellükön legalább 10 cm magas, 1-99-ig terjedő számot viselni.
Azoknak a játékosoknak, akik mezőnyjátékosként és kapusként is szerepelnek a mérkőzésen, az eredeti mezszámaikat meg kell tartaniuk. A számok színe jól megkülönböztethető legyen az öltözék színétől.

4:9

A játékosoknak cipőt kell viselniük.
A játékosokat veszélyeztető tárgyak nem viselhetők. Ilyenek pl.: a fej és arcvédők, maszkok, karkötők, karórák, gyűrűk, láncok, fülbevalók, látható helyen lévő piercingek, keret és rögzítés nélküli szemüvegek, valamint minden olyan tárgy, amelyek a játékosokat veszélyeztetik (17:3).
Ha egy játékos a többieket veszélyeztető tárgyat visel, a mérkőzésen nem szerepelhet addig, amíg a szabálytalanságot meg nem szüntetik.
Lapos gyűrű, kis fülbevaló és piercing viselése megengedett, ha le van ragasztva és a többi játékosra nézve nem veszélyes. Homlokszalag, fejkendő, csapatkapitányi szalag viselhető, ha puha, rugalmas anyagból készült.

A sérülés

4:10

Ha egy játékos vérzik, illetve a teste, vagy az öltözéke véres, azonnal és felszólítás nélkül el kell hagynia a játékteret a cserehelynél a vérzés megállítása, a seb letakarása és a vér lemosása (a testéről és a felszerelésről) céljából. Amíg ez nem történik meg, a játékos nem térhet vissza a játéktérre.
Azt a játékost, aki ebben az esetben nem követi a játékvezető utasításait, sportszerűtlen magatartás miatt büntetni kell (8:7, 16:1 b és 16:3 d).

4:11

Sérüléskor a játékvezető engedélyezheti, hogy a játékidő megszakítása után – az érintett csapatból - két részvételre jogosult személy a cserehelyen a játéktérre lépjen (15-ös és 16-os játékvezetői karjelzés), és a sérült játékosnak segítséget nyújtson.
Ha további személyek lépnek a játéktérre, az a játékosok esetében a 4:6 és a 16:3 a, a hivatalos személyeknél a 4:2, 16:1 b, 16:3 d és 16:6 c szerint jogosulatlan belépésnek minősül.
Azt a személyt, aki engedéllyel lép a játéktérre, de a sérült játékos gondozása helyett más játékosnak ad útmutatást, az ellenféllel vagy a játékvezetővel foglalkozik, sportszerűtlen magatartásért kell büntetni ( 16:1 b, 16:3 e és 16:6 c).

5. szabály: A kapus


5:1

A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából a labdát bármely testrészével érintheti.

5:2

A kapus a kapuelőtérben korlátlanul mozoghat a labdával – figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes előírásokat (7:2-4, 7:7). A kidobás végrehajtását azonban nem halogathatja (6:4-5, 12:2 és 15:5 b).

5:3

A kapus labda nélkül elhagyhatja a kapuelőteret és részt vehet a játékban a mezőnyben. Ebben az esetben a mezőnyben játszó játékosokra érvényes szabályok vonatkoznak rá.
A kapuelőtér elhagyásának számít, ha a kapus bármely testrészével a kapuelőtérvonalon kívül érinti a talajt.

5:4

A kapus a labda birtoklása nélkül elhagyhatja a kapuelőteret és a labdát a mezőnyben továbbjátszhatja.

5:5

A kapus a védésnél nem veszélyeztetheti az ellenfelet (8:3, 8:5, és 8:5 magyarázat, 13:1 b).

5:6

A kapus a birtokba vett labdával nem hagyhatja el a kapuelőteret (6:1, 13:1 a, és 15:7 3. bekezd.), amennyiben a játékvezető a kidobáshoz sípjelzést adott (szabaddobás 15:7 2. bekezd.), egyébként kidobás következik (15:7). Az előnyszabályt a 15:7 szerint azonban figyelembe kell venni, ha a labdát elveszíti, miután labdával elhagyta a kapuelőteret.

5:7

A kapus mindaddig nem érintheti a kapuelőtéren kívül a talajon fekvő, vagy guruló labdát, amíg a kapuelőtérben tartózkodik (6:1, 13:1 a).

5:8

A kapus nem viheti vissza a kapuelőtérbe a kapuelőtéren kívül a talajon fekvő, vagy guruló labdát (6:1, 13:1 a).


5:9

A kapus a labdával nem térhet vissza a mezőnyből saját kapuelőterébe (6:1, 13:1 a).

5:10

A kapus lábszárral, vagy lábbal nem érintheti a mezőny irányába mozgó labdát (13:1 a).

5:11

A kapus a 7 m-es dobás végrehajtásakor nem léphet túl a kapus-határvonalon (4 m-es vonal), vagy annak meghosszabításán mindkét irányban, amíg a dobó játékos kezét a labda el nem hagyta (14:9).

Magyarázat:

A kapus mindaddig, amíg egyik lábával a kapus-határvonalon (4 m-es vonal), vagy a mögött érinti a talajt, a másik lábát, vagy valamelyik  testrészét a levegőben a vonal felett átlendítheti.

6. szabály:  A kapuelőtér

6:1

A kapuelőtérben csak a kapus tartózkodhat (lásd azonban 6:3). Belépésnek tekintjük azt, ha a kapuelőteret, beleértve a kapuelőtérvonalat, egy mezőnyjátékos valamely testrészével megérinti.

6:2

A mezőnyjátékos kapuelőtérbe lépését a következők szerint kell elbírálni:

a)    kidobás, ha a támadó csapat labdát birtokló játékosa az ellenfél kapuelőterét megérinti. Ugyancsak kidobás, ha a játékos az ellenfél kapuelőterébe labda nélkül lép be és ezáltal előnyt szerez (12:1);
b)    szabaddobás, ha a védőjátékos kapuelőtérbe való belépésével nem tiszta gólhelyzetet akadályozott meg (13:1 b, 8:7 f);
c)    7 m-es dobás, ha a védőjátékos a kapuelőtérbe való belépésével egy tiszta gólhelyzetet akadályoz meg (14:1 a ).
A kapuelőtérbe lépés fogalma nem azt jelenti, amikor a játékos(ok) csak megérinti(k) a kapuelőtér vonalat, hanem amikor tisztán belép(nek) a kapuelőtérbe.

6:3

A kapuelőtérbe lépés következmény nélkül marad:
a)    ha a játékos a labda eldobása után lép a kapuelőtérbe úgy, hogy az az ellenfélnek nem hátrányos;
b)    ha egy játékos labda nélkül lép a kapuelőtérbe és ezáltal nem szerez előnyt.

6:4

A labda „játékon kívül” van, ha azt a kapus a kapuelőtérben birtokolja – kezében tartja (12:1). A labdát ekkor kidobással kell ismét játékba hozni (12:2).

6:5

A kapuelőtérben guruló labda játékban marad, a kapus csapata rendelkezik vele és csak a kapus hozhatja ismét játékba (kidobás 6:4 12:1-2). Amennyiben a kapus egyik csapattársa érinti a kapuelőtérben guruló labdát, szabaddobást kell ítélni (13:1 a, 14:1 a, és Magyarázat a játékszabályokhoz 6. c. pont „A tiszta gólhelyzet meghatározása”). Amennyiben a labdát a támadó csapat egyik játékosa érinti, akkor kidobást (12:1) kell ítélni.

A labda abban a pillanatban játékon kívül van, amikor a kapuelőtérben fekszik (12:1). A labdával a kapus csapata rendelkezik és csak a kapus érintheti. A kapusnak kell a labdát ismét játékba hozni a 6:4 és 12:2 (6:7 b) szabályoknak megfelelően. Akkor is kapuskidobás következik, ha bármelyik csapatból egy játékos a kapus birtokában lévő labdát érinti 12:1-2., 13:3).



A kapuelőtér felett a levegőben lévő labda korlátozás nélkül megjátszható a 7:1 és 7:8 szerint.

6:6

Ha a védőcsapat játékosa védekezési kísérletnél megérinti a labdát, amelyet azután a kapus elfog, vagy a labda megáll a kapuelőtérben, a játék kapuskidobással folytatódik (6:4-5).

6:7

Ha a labdát a saját kapuelőtérbe játsszák a következők szerint kell ítélni:

a)    gól, ha a labda a kapuba kerül;
b)    szabaddobás, ha a labda a kapuelőtérben marad, vagy ha a kapus megérinti, és az nem jut a kapuba (13:1 b);
c)    bedobás, ha a labda az alapvonalon túlra jut – a kapun kívül (11:1);
d)    a játék tovább folytatódik, ha a labda keresztül halad a kapuelőtéren és a mezőnybe jut anélkül, hogy a kapus megérintette volna.

6:8

A kapuelőtérből a mezőnybe visszakerülő labda játékban marad.

7. szabály: Játék a labdával, passzív játék

Játék a labdával

Megengedett:

7:1
    
A labdát kézzel (nyitott vagy zárt), karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel dobni, elfogni, megállítani, lökni, vagy ütni.

7:2
    
A labdát legfeljebb 3 mp-ig szabad tartani akkor is, ha az a talajon van (13:1 a).

7:3
   
Az elfogott labdával legfeljebb 3 lépést szabad megtenni (13:1).

Egy lépésnek tekintjük:

a)     ha mindkét lábával a talajon álló játékos az egyik lábát felemeli, és ismét visszahelyezi, vagy az egyik lábát egyik helyzetből egy másikba mozgatja;
b)     ha a játékos a talajt egyik lábával érinti, és a labdát elfogja, s ezután a másik lábával megérinti a talajt;
c)     ha a játékos egy ugrás után egyik lábával érinti a talajt és utána ugyanazzal a lábával ugrik, vagy a talajt a másik lábával megérinti;
d)     ha a játékos egy ugrás után mindkét lábával egyidejűleg érinti a talajt és utána az egyik lábát felemeli, és ismét visszahelyezi, vagy az egyik lábát egyik helyzetből egy másikba mozgatja.

Magyarázat:

Az is szabályos, ha a labdával a játékos a talajra esik, csúszik, majd feláll, és tovább játssza, vagy ha a játékos a labdáért vetődik, megfogja, majd feláll és megjátssza.

7:4
   
Futás vagy állás közben:

a)    egyszer a talajra dobni és egy, vagy két kézzel ismét elfogni;
b)     ismételten egy kézzel a talajra ütni (egykezes labdavezetés) és azután egy vagy két kézzel ismét elfogni, illetve felvenni;
c)     ismételten egy kézzel gurítani és azután egy vagy két kézzel újra elfogni.

Mihelyt azonban a labdát egy vagy két kézzel ismét elfogják, legfeljebb 3 lépés, illetve 3 mp után tovább kell játszani (13:1 a).
A labda vezetése (talajra dobása vagy ütögetése) akkor kezdődik, ha a játékos valamely testrészével megérinti a labdát és azt a talajra irányítja.
Ha a labda egy másik játékost, vagy a kaput érintette, szabad újból vezetni és ismét elfogni (lásd azonban 14:6).

7:5
   
A labdát az egyik kézből a másikba átvezetni.

7:6
   
A labdát térdelve, ülve vagy fekve továbbjátszani, ami azt jelenti, hogy megengedett, hogy a játékos ebből a helyzetből egy formai dobást (pl. szabaddobást) végrehajtson, amennyiben a 15:1 előírásait betartja, beleértve azt is, hogy az egyik lába végig a talajon van.

Nem megengedett:

7:7
   
A már birtokba vett labdát egynél többször megérinteni anélkül, hogy az közben a talajt, egy másik játékost, vagy a kaput érintette volna (13:1 a). A többszöri érintés azonban elfogadható (nem szabálytalan) akkor, ha a labda elfogása, megállítása vagy másféle megszerzési kísérlete közben az azonnali birtokbavétel (elfogás) nem sikerült;

7:8
   
A labdát lábbal vagy lábszárral (térd alatt) érinteni kivéve, ha azt az ellenfél dobta a játékosra (13:1 a-b, és ld. még 8:7 e);

7:9
   
Ha a labda a játéktéren levő játékvezetőt érinti, a játék folytatódik.

7:10
   
Ha a labdát birtokló játékos egy vagy két lábbal a játéktéren kívülre mozog (bár a labda még a játéktéren belül marad), - pl. azért, hogy egy védőjátékost megkerüljön -, az ellenfél javára kell szabaddobást ítélni (13:1 a).
   
Amennyiben a támadócsapat egyik játékosa labda nélkül elhagyja a játékteret, a játékvezetőnek fel kell szólítani a visszatérésre. Ha a játékos ezt nem teljesíti, vagy csapatánál ez megismétlődik, további felhívás nélkül az ellenfél javára szabaddobást kell ítélni (13:1 a). Az ilyen szabálytalanság a 8. és a 16. szabály szerint nem jár személyes büntetéssel.





Passzív játék

7:11
   
A labdát nem szabad a csapat birtokában tartani a támadás vagy a kapuralövés felismerhető kísérlete nélkül. Ugyancsak nem megengedett ismételten késleltetni a csapat kezdődobásának, bedobásának, kidobásának vagy szabaddobásának végrehajtását (ld. Magyarázat a játékszabályokhoz 4. sz. „Passzív játék” ). Ezt passzív játéknak kell tekinteni, amelyet a labdás csapat elleni szabaddobással kell büntetni, amennyiben a passzív tendencia nem fejeződik be (13:1 a). A szabaddobást azon a helyen kell végrehajtani, ahol a labda a megszakításkor volt. 

4. Magyarázat a passzív játékhoz (7:11)

A. Általános utalások
A passzív játék szabályozásának az a célja, hogy megakadályozza a kevésbé attraktív, illetve a játékiramot szándékosan késleltető kézilabdázást. Elvárás, hogy a játékvezetők a mérkőzés teljes ideje alatt egységesen ismerjék fel és bírálják el a passzív játékmodort.
A passzív játék minden játékfázisban megvalósulhat, például a labda felhozatalnál, a támadásépítésnél, illetve a támadás befejezése során egyaránt.
Jellegzetes esetek a passzív játéknál:
•    szoros eredmény, főleg a mérkőzés végén,
•    számbeli hátrány (időlegesen kiállított játékos(ok),
•    jelentős játéktudásbeli különbség a két csapat között, különösen, ha ez a  védőjátékban mutatkozik meg.
A fent említett esetek önállóan ritkán fordulnak elő és a játékvezetőknek azokat a szabályokkal összefüggésben kell megítélni. Különösen az aktív védekező tevékenység hatását kell figyelembe venni.

7:12
   
Ha a passzív játékra utaló tendencia felismerhető, a játékvezetőnek előfigyelmeztető karjelzést (17. karjelzés) kell alkalmazni. Ez a labdát birtokló csapatnak alkalmat ad arra, hogy támadásvezetését megváltoztassa és így a labda elvételét elkerülje. Amennyiben a előfigyelmeztető jelzés után sem változik a támadási modor, vagy nem lőnek kapura, a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást kell ítélni. (ld. Magyarázat a játékszabályokhoz 4. pont „Passzív játék”).

Rendkívüli helyzetekben a játékvezető előzetes figyelmeztető jelzés nélkül is ítélhet szabaddobást a labdát birtokló csapat ellen (pl. a tiszta gólhelyzet szándékos kihagyása).







4. Magyarázat a passzív jelzéshez (7:12)

B. Figyelmeztető karjelzés használata
Különösen a következő esetekben kell figyelmeztető karjelzést alkalmazni:

B/1. Lassú játékoscsere, illetve támadás előkészítés lassítása esetén
Tipikus ismertető jelek:
•    kezdődobásnál várakozás a cserejátékosra;
•    a játékos késlelteti a szabaddobás végrehajtását (úgy tesz, mintha nem tudná, hogy hol van a végrehajtás pontos helye), egy kezdődobásnál (a kapus lassan továbbítja a labdát, tudatosan rosszul játsza azt a kezdődobáshoz, vagy lassan megy a labdával a kezdődobáshoz );
•    a labda helyben való vezetése;
•    a labda visszajátszása a középvonaltól a saját térfélre annak ellenére, hogy az ellenfél nem gyakorol nyomást.

B/2. Késleltetett cserénél, miután a támadásépítés elkezdődött
Tipikus ismertető jelek:
•    minden játékos elfoglalta a támadási pozicióját
•    a csapat a támadás felépítési fázist egy előkészítő, sok átadásos játékkal kezdi
•    csak ezután történik ezen csapaton belül a játékos csere

Magyarázat

Az a csapat, mely a saját térfeléről gyors támadást indít, de azt az ellenfél térfelén nem tudja kapurlövéssel befejezni, ezt követően még végrehajthat játékoscserét.

B/3. Túlságosan hosszú lefolyású támadásépítésnél

Általánosságban a támadó csapat számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a közvetlen, kapura irányuló támadás előtt átadásokat hajtson végre.

Tipikus ismertető jelek:

•    a támadás nem közvetlenül kapura irányul;

Magyarázat

Gólszerzési szándék legfőképp akkor áll fenn, ha a labdát birtokló csapat olyan támadó taktikai elemeket alkalmaz és a védőkkel szemben térbeli előnyre vagy a támadásépítés során látható tempónövelésre törekszik.

•    gyakori labdaátvétel állóhelyzetben vagy hátrafelé mozgásban;
•    labdavezetés álló helyzetben;
•    az egy-egy elleni játéknál: a támadó játékos nem viszi végig támadó szándékát, a játékvezetői ítéletre vár, vagy nem szakad el a védőtől (nem szerez térbeli előnyt);
•    aktív védőjáték: az aktív védőjáték megakadályozza a támadójáték tempójának növelését az átadás vagy mozgás útjának korlátozásával;
•    speciális szempont túlságosan hosszú támadásépítési fázis esetén: ha a támadó csapatnak nem sikerül a támadásépítési és befejezési szakasza között határozott tempónövelést elérni.

C. Előfigyelmeztető karjelzés használata

Az a játékvezető (mezőny vagy kapu), aki felismeri a passzív játékot, felemeli a karját (17. karjelzés), mutatja, hogy nem ismerhető fel a kapuralövési szándék. A másik játékvezetőnek is át kell venni a karjelzést.
Ha a labdát birtokló csapat nem tesz kisérletet arra, hogy gólhelyzetet alakítson ki vagy késlelteti a játékfolytatást, az előfigyelmeztető karjelzést kell alkalmazni.

A karjelzést addig kell fenntartani amíg:
•    a támadás befejeződik
•    a karjelzés érvényét veszti (lásd a következő utalásoknál)

A támadójáték a labda birtoklásával kezdődik és a gól megszerzésével vagy a labda elvesztésével ér véget.

A figyelmeztető karjelzést normál esetben a támadás végéig fenn kell tartani. Támadás közben azonban van két eset, amikor a „passzív játék“ jelzésének fenntartása már nem indokolt és a karjelzést meg kell szüntetni

a)    a labdát birtokló csapat kapura lő és a labda a kapuról vagy a kapusról visszapattan a támadó csapathoz vagy az oldalvonalon kívülre kerül;
b)    ha a védekező csapat játékosa, hivatalos személye szabálytalanság vagy sportszerűtlen magatartás miatt progresszív büntetést kap. (16-os szabály).
Mindkét esetben új támadásépítési fázis engedélyezett a támadó csapat számára

D. Az előfigyelmeztető karjelzés felmutatása után

Az előfigyelmeztető karjelzés felmutatása után a játékvezetők adjanak kellő időt a támadó csapatnak, hogy megváltoztathassák támadásukat. Figyelembe kell venniük az eltérő képességbeli különbségeket a különböző korcsoportokban és osztályályokban. A figyelmeztetett csapat számára engedélyezni kell a gólszerzés előkészítésének lehetőségét. Ha a támadó csapat ennek ellenére sem tesz felismerhető kisérletet a kapura lövésre, akkor a két játékvezető egyike passzív játékot ítél. (7:11-12)
(Lásd: az alábbiakban „Döntéshozatali (ítélkezési) szempontok az előfigyelmeztető karjelzés felmutatása után“)

Megjegyzés:

A támadójátékos gólveszélyes játékánál, kapuralövési kísérleténél nem szabad passzív játékot ítélni.





Döntéshozatali (ítélkezési) szempontok az előfigyelmeztető karjelzés felmutatása után:

D/1. Támadó csapat:
•    nincs egyértelmű tempónövekedés;
•    nincs gólszerzési szándék;
•    egy - egy elleni játéknál nem szerez térbeli előnyt;
•    késleltetés a labdával való játék közben (pl: a labdaátadás útjának korlátozása a védekező csapat által)

D/2. Védekező csapat:
•    a védekező csapat megpróbál szabályos eszközökkel tempónövelést, illetve gólszerzési szándékot megakadályozni;
•    nem szabad passzív játékot ítélni, ha az agresszív védelem folyamatos szabálytalanságokkal akadályozza a támadás folyamatát.

E. Melléklet

A tempócsökkenés ismérvei
•    a támadás nem közvetlenül a kapu felé, hanem oldalra irányul;
•    gyakori keresztirányú futómozgás a védőfal előtt anélkül, hogy nyomást gyakorolna a védelemre;
•    nincs közvetlenül kapura irányuló támadás pl. az egy-egy elleni játék során vagy labda átadások a kapuelőtérvonal és a szabaddobási vonal közötti területen;
•    két játékos közötti egymás utáni többszöri átadás egyértelmű kapura irányuló akció nélkül;
•    a labdát már többször körbejátszották anélkül, hogy egyértelmű tempónövekedés vagy a gólszerzési szándék felismerhető lenne.

Az egy-egy elleni játék ismertetőjelei, amelyeknél nincs térbeli előnyszerzési szándék
•    egy-egy elleni játékban, ahol felismerhetően nincs áttörési tér
(áttörési tér elzárása védekező játékosok által)
•    egy-egy elleni játék, ahol a kapura irányuló áttörés célja nem ismerhető fel
•    egy-egy elleni játék, amely csak a szabaddobás elérésére irányul pl: kierőszakolt védő szabálytalanság (átkarolás, megfogás), egy-egy elleni játék megszakítása annak ellenére, hogy lenne áttörési lehetőség.

Aktív védőjáték ismertetőjelei a szabályokkal összhangban:
•    megpróbál nem szabálytalankodni azért, hogy elkerülje a játékmegszakítást;
•    a támadójátékosok útjának, akár két játékos összezárásával történő megakadályozása;
•    a védő kilépésével az átadás útjának korlátozása;
•    mélységi védőakciók, amellyel a támadókat visszaszorítják a mezőnybe;
•    átadások kikényszerítése a kaputól távoli, gólszerzésre kevésbé veszélyes területekre.





8. szabály: Szabálytalanságok, sportszerűtlen magatartás

Megengedett cselekedetek

8:1
   
Megengedett:

a)    nyitott kézzel a labdát kijátszani az ellenfél kezéből;
b)    hajlított karokkal, az ellenféllel testi kapcsolatot felvenni, őt ilyen módon ellenőrizni és kísérni;     
c)    pozícióért való küzdelemben törzzsel az ellenfelet elzárni;

 Magyarázat:

Az elzárásról akkor beszélhetünk, ha a játékos meg akarja akadályozni, hogy az ellenfél szabad, nyitott helyre mozogjon. Az elzárás kialakítását, annak fenntartását, az elzárásból való kiszabadulást alapvetően az ellenfélre nézve (ld. azonban 8:2 b) passzívan kell végrehajtani.

Szabálytalanságok, amelyek alapesetben nem vezetnek személyes büntetéshez (ld. azonban a döntést befolyásoló tényezőket a 8:3 a-d pontban)

Nem megengedett cselekedetek

8:2   

Nem megengedett:

a)    az ellenfél birtokában levő labdát kiszakítani vagy kiütni;
b)    az ellenfelet karral, kézzel, lábbal elzárni vagy bármilyen testrésszel eltaszítani; amely magában foglalja akár alaphelyzetben, akár mozgásban elkövetve a veszélyes könyök használatot is;
c)    az ellenfelet (testét vagy sportöltözékét) megragadni még akkor sem, ha az szabadon tudja folytatni a játékot;
d)    az ellenfélnek rohanni vagy nekiugrani;

Szabálytalanságok, amelyek személyes büntetést vonnak maguk után a 8:3-6 szabályok értelében

8:3   

Azokért a vétségekért, amelyek főleg vagy kizárólag az ellenfél testére irányulnak személyes/progresszív büntetést kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a szabaddobást vagy a 7 m-es dobást személyes büntetéssel kell kiegészíteni, kezdve a figyelmeztetéssel (16:1), majd időleges kiállítással (16:3 b) és végül a kizárással (16:6 d).




Súlyos szabálytalanságok elkövetése esetén három további büntetési szint alkalmazható: 

•    Szabálytalanságok, amelyeket azonnali időleges kiállítással kell büntetni (8:4);
•    Szabálytalanságok, amelyeket azonnali kizárással kell büntetni (8:5);
•    Szabálytalanságok, amelyeket azonnali kizárással kell büntetni, kiegészítve írásos jelentéssel (8:6);

Döntéshozatali (ítélkezési) szempontok:

Az alábbi szempontokat, illetve azok kombinációit kell figyelembe venni a személyes büntetéseket igénylő ítéletek meghozatalakor:

a)    a szabálytalankodó játékos pozíciója (szemből, oldalról, vagy hátulról érkező támadás);
b)    a szabálytalan akció mely testrészre irányul (törzs, lövő kar, lábak, fej/torok/nyak);
c)    a szabálytalan akció lendülete, ereje (a testi kapcsolat intenzitása, és/vagy a szabálytalanság az ellenfél mozgása közben történt-e);
d)    a szabálytalanság hatása:
•    befolyása a testre és labda feletti kontrollra
•    a mozgásképesség csökkentése vagy megakadályozása
•    a folyamatos játék megakadályozása

A szabálytalanságok megítélése különös játékszituációkban nagyon fontos (pl. lövés közben, szabad résekbe való befutásnál, nagy sebességű akcióknál).

Szabálytalanságok, amelyek azonnali időleges kiállítást vonnak maguk után

8:4
   
Bizonyos vétség esetén azonnal időleges kiállítást kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a játékos előzőleg kapott-e figyelmeztetést.
Ez különösen érvényes olyan szabálytalanságokra, ahol a vétkes játékos figyelmen kívül hagyja az ellenfélre ható veszélyeket (ld. még 8:5 és 8:6);
A 8:3 szerinti döntési szempontokat figyelembevéve az alábbi szabálytalanságokról lehet szó:

a)    nagy intenzitással elkövetett szabálytalanságok, vagy a nagy sebességgel futó játékos elleni szabálytalanságok;
b)    az ellenfél hosszú ideig történő megtartása/fogása vagy lerántása;
c)    fejre, torokra vagy nyakra irányuló vétségek;
d)    kemény ütés a törzsre vagy lövő karra;
e)    az ellenfél megtámadásának megkísérlése, aki emiatt elveszíti a teste feletti ellenőrzést (pl. ugró ellenfél lábának/lábfejének megfogási kísérlete; ld. azonban 8:5 a);
f)    nagy sebességgel az ellenfélbe való rohanás vagy ugrás.



Szabálytalanságok, amelyek kizárást vonnak maguk után

8:5
   
Azt a játékost, aki az ellenfelet egészségre veszélyesen megtámadja, kizárással kell büntetni (16:6 a). Az ellenfél egészségének veszélyeztetése következhet a szabálytalanság intenzitásából, vagy abból a tényből, hogy a játékos képtelen felkészülni az ellene irányuló szabálytalanságra, és így megvédeni sem tudja magát (ld. 8:5. pont Magyarázatát).

A 8:3 és 8:4 szempontokat kiegészítve, a következő döntési szempontok is érvényesek:

a)    futás, ugrás, illetve lövő akció közben a test feletti ellenőrzés elvesztése;
b)    az ellenfél testére irányuló különösen agresszív akció, kiemelten arcra, torokra vagy nyakra (a testi kontaktus intenzitása);
c)    a vétkes játékos gondatlan magatartása a szabálytalanság elkövetésekor.

Magyarázat:

Kis vétségek csekély testi kapcsolattal is lehetnek nagyon veszélyesek és alkalmasint súlyos sérülésekhez vezethetnek különösen, ha a szabálytalanság a játékost ugrás vagy futás közben a levegőben éri, amikor védtelen. A játékos veszélyeztetése és nem a testi érintkezés mértéke számít annak megítélésében, hogy a vétségért kizárást kell-e alkalmazni.

Ez érvényes akkor is, amikor a kapus elhagyja a kapuelőteret az ellenfélnek szánt labda megszerzésének szándékával. Ekkor a kapus felelőssége azt biztosítani, hogy a szituációból ne származzon az ellenfél egészségére veszélyes akció.

A kapust ki kell zárni, ha:
a)    megszerzi a labdát, de mozgása ütközést eredményez az ellenféllel;
b)    nem sikerül elérnie vagy megszerezni a labdát, de ütközést okoz az ellenféllel;

Ezekben az esetekben, ha játékvezetők arról is meggyőződtek, hogy a kapus szabálytalansága nélkül az ellenfél elérte volna a labdát, még 7 méteres dobást is kell ítélni.

Kizárás különösen gondatlan, veszélyes, szándékos vagy rosszindulatú akciókért (amelyeket írásban is jelenteni kell)

8:6
   
Amennyiben a játékvezetők különösen gondatlan, különösen veszélyes, szándékos vagy rosszindulatú/alattomos akciónak ítélnek meg egy esetet, a mérkőzés után írásos jelentést kell készíteni azért, hogy a felelős hatóságoknak lehetőségük legyen további intézkedésekről döntést hozni.

A 8:5 pontnál található szempontokat kiegészítve a következő jellemzők és jellegzetességek szolgálhatnak döntési szempontként:

a)    különösen gondatlan vagy különösen veszélyes akció;
b)    szándékos, vagy rosszindulatú/alattomos akció, ami teljesen játékidegen;

Magyarázat:

Ha az utolsó percben követnek el a 8:5 vagy 8:6 szabálypontok alá tartozó szabálytalanságot, amelynek célja, hogy gólt előzzenek meg, akkor ezt a 8:10 d pont szerinti  “durva, sportszerűtlen magatartás”-nak kell tekinteni és a szerint  kell büntetni.

Sportszerűtlen viselkedés, amely 8:7-10 szabálypontok szerint személyes büntetést von maga után

Azok a testi és szóbeli kifejezésmódok, amelyek nem egyeztethetők össze a sportszerűség szellemével, sportszerűtlen magatartásnak minősülnek. Ez érvényes a játékosokra és a hivatalos személyekre a játéktéren és azon kívül is. A büntetés szempontjából négy szintje van a sportszerűtlen, súlyosan sportszerűtlen és a durva sportszerűtlen magatartásnak:

•    progresszíven büntetendő esetek (8:7);
•    azonnal időleges kiállítással büntetendő esetek (8:8);
•    kizárással büntetendő esetek (8:9);
•    kizárással és írásos jelentéssel büntetendő esetek (8:10)

Sportszerűtlen viselkedés, amely progresszív büntetést von maga után

8:7
   
Az alábbi a-f pontokban leírt esetek példák a sportszerűtlen viselkedésre, amelyeket progresszíven kell büntetni, kezdve a figyelmeztetéssel.

a)     a játékvezetői ítélet elleni tiltakozás, vagy szóbeli és nem szóbeli akciók, amelyek speciális játékvezetői ítéletet akarnak elérni;
b)     az ellenfél vagy csapattárs bosszantása akár szóval, akár gesztusokkal, vagy az ellenfélre való kiáltás a megzavarás érdekében;
c)     az ellenfél formális dobásai végrehajtásának késleltetése a három méteres távolság be nem tartásával vagy más módon;
d)     “színészkedés”, amellyel megpróbálják félrevezetni a játékvezetőket az ellenfél akcióira vonatkozóan, vagy az akciók hatásainak felnagyítása/eltúlzása annak érdekében, hogy time out-ot vagy épp az ellenfélnek adandó meg nem érdemelt büntetést provokáljanak ki;
e)     a lövés vagy átadás szándékos lábfejjel vagy lábszárral való blokkolása; egyértelmű reflex-mozgás, pl. a lábak együttes mozgása, nem büntetendő (ld. még 7:8);
f)     a kapuelőtér rendszeres megsértése taktikai okokból.







Sportszerűtlen viselkedés, amely azonnali időleges kiállítást von maga után

8:8   

Bizonyos sportszerűtlen esetek jellegüknél fogva komolyabbnak minősülnek és azonnali időleges kiállítást vonnak maguk után függetlenül attól, hogy előtte a játékos vagy a hivatalos személyek kaptak-e figyelmeztetést.
Példák az ilyen viselkedésre:

a)    a hangoskodást magába foglaló tiltakozás erőteljes gesztusokkal, vagy a provokatív viselkedés;
b)     a labdás játékos a labdát nem teszi le, vagy nem ejti le a földre, hogy az ellenfél azonnal hozzájuthasson, amikor a játékvezetők csapatától elvették a labdát; 
c)     a cserehelyre jutott labda szabad hozzáférésének megakadályozása;

Súlyos spo

Oldal: Kézilabdázás játékszabályai
ÓNODI KÉZILABDÁSOK KLUBJA - © 2008 - 2025 - onodikezilabdasok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat